Elbirtoklás, ingó elbirtoklás, vagyon elbirtoklása

Szempontok a hivatali ügyintézéshez

 
Jogerős bírósági ítélet vagy az elbirtoklás tényét elismerő okirat megléte esetén ingó elbirtoklás, vagyon elbirtoklása tényéről a Földhivatalt tájékoztatni kell. Az ingatlan nyilvántartási hatóság ugyanis nem értesül automatikusan a tulajdonszerzés tényéről. Márpedig, ha a bejegyzés elmarad, a tulajdonjog nem biztosított. Igen ám, de a Földhivatali ügyintézés híresen vacakolós. Senki sem alázatoskodik szívesen a tekintetes hivatalban, és hiába az elektronikus ügyintézés, az online intézkedés is nehézkes lehet.  Nézzük, melyek azok a tényezők, amelyek befolyást gyakorolnak az online ügyintézés ügyfelek általi elégedettségére!
 

A gépek az ellenségeink?

 
Legelső sorban említendő az ügyfél-elégedettségre ható tényezők között a bizalom, amelynek megléte elengedhetetlen (vélt vagy valós) kockázattal terhelt helyzetekben. Az észlelt kockázat egy elektronikus úton történő ügyintézési aktus során is számottevő lehet. A bizonytalansági tényező az ügyfél szempontjából két dologban áll. Egyrészt abban, hogy a technológia természeténél fogva kontrollálhatatlan, másrészt pedig abban, hogy nem szemtől szemben szituációban van a hivatallal szemben. Így feltételezheti, hogy a hivatal ki akarja őt „cselezni”.

Ennélfogva a hivatallal és a technológiával szemben valamilyen szintű bizalom meglétét kell feltételezni ahhoz, hogy egyáltalán igénybe vegyük a „szolgáltatásokat”. Ennek a bizalomnak a megléte egyáltalán nem evidens minden ügyfél-csoportban. Az internettel szembeni ügyfél oldali bizalmatlanság abban áll, hogy az internet nem megbízható médium. Szükségszerűen pontatlan információforrás és a rajta keresztül realizálódó „tranzakciók” kétes kimenetűek (ti. nem láthatók). Márpedig ez az elbirtoklás, az ingó elbirtoklás, a vagyon elbirtoklása esetén különösképpen kardinális kérdés, hisz a dolognak tétje van.
 

A papír kultusza

 
Az elektronikus ügyintézés „lélektani” hátrányai - között említendő, hogy hogy a hivatal papír alapon/személyesen történő megkeresése valóságos, kézzel fogható „aktus”. Ellenben egy online úton realizálódó „történés” a valóságosság-tudathoz ragaszkodó állampolgár esetében korántsem „biztos”. Ezekben a körökben – főleg egy hivatalos ügyben – az online ügyintézés szükségszerű kockázat; bizonytalanság. „Elvész” útközben a papír, nem a megfelelő kézbe kerül, nem fognak a problémával a hivatalban foglalkozni, nem biztos, hogy megértik a problémát stb. (Vagyis a „szemtől szembe, kézből kézbe” ügyintézés a „biztos”).
 

Az állam és az alattvalók kapcsolata

A személytelen internettel szembeni bizalmatlanság mellett még súlyosabb probléma az állam iránt táplált állampolgári bizalom hiánya. Vagyis az a közvélekedés, hogy az állami intézmények nem a társadalmi „jó” érdekében járnak el, nem az emberek problémáira reagálnak. Hanem távoli, érzéketlen, öncélú, korrupt és inkompetens képződmények, a társadalom ellenségei.
A bizalmatlanságot részben magyarázza az állami hivatalok szükségszerű természete. A hivatal ugyanis a szabályok végrehajtásával, vagyis a hatalom gyakorlása által korlátozza az ügyfelek szabadságát. (Tilt, büntet, számon kér, „kérdez”, felügyel, osztályoz, homogenizál stb.). Ezt a társadalom tagjai ritkán érezhetik érdekeik szerint valónak. Az „igazgatást elszenvedők” a mozgásterüket korlátozó falakba ütközve frusztrálódnak, ami természetszerűleg vezet a szabályok kijátszására törekvő attitűd megszilárdulásához. a törvényhozók körében pedig a túlszabályozáshoz – és a szakadék egyre nehezebben áthidalható.
 

A nagyobb rendszerek megítélésének szempontja

 
A szabálykerülés elkerülhetetlensége/a hivatal „packázása” generációról generációra öröklődő vastagon lerakódó tapasztalat. A közvélemény szemében a hivatal gyűlölt szörnyeteg. Mindez a bizalmatlanság mélyen beágyazott, csak hosszútávon változó kulturális normák eredménye. (És nem mellesleg az interperszonális bizalom intézményekre kivetített megnyilvánulása)
Az állampolgárok közigazgatással szembeni elégedettsége több érdekes kapcsolódást is mutat. Pl. a közigazgatás megítélése nem független az állam egészének megítélésétől, vagy más állami alrendszerek – egészségügy, oktatás – minősítésétől. Vagyis pl. egy, az egészségügyben begyűjtött rossz tapasztalat könnyen „általánosítódik” és a hivatallal szembeni elégedettségre nézve is „lecsapódik”. A politikai rendszer megítélése szintén befolyásolja az ügyfelek elégedettségét, vagyis aki elégedetlen a kormányzattal, valószínűsíthetően elégedetlen lesz a közigazgatási szolgáltatásokkal is.